
Te nem vagy filmes szakember, mégis mi vitt arra, hogy szerepet vállalj a filmalkotási munkában, amely egy olyan különös témát dolgoz föl, mint a pornó világa és a tantrikus beavatás?
Amint elolvastam a forgatókönyvet, rögtön bevonzott, úgy éreztem, ez szinte az én történetem.
A pornó világában dolgozni szerintem annyit tesz, hogy az illető az arcával fölvállalja, hogy prostituálja magát. Úgy gondolom, ettől az életérzéstől nem sokban különbözik az, amikor bármelyikünk az álmait föladva elfelejti, milyen céllal, miért is született erre a bolygóra, és mint egy modernkori rabszolga egy irodában robotolva éli le élete legszebb részét, az úgynevezett “cég, bank” stb. érdekeinek megvalósításán dolgozva.
Azért döntöttem úgy, hogy részt veszek ebben a filmprojektben, mert lenyűgözött az a mágikus idea, hogy egy filmen keresztül is lehet közvetíteni az évezredes tantrikus beavató bölcsességet, ami nagyon is aktuális ebben a korban, amelyben élünk. A főszereplő átalakulási folyamatát nagyon hitelesnek és valósnak éreztem.
Szociológusok úgy írják le a mai társadalmi valóságot, mint “pornó kultúrát”. Egy pornografikus világban élünk. Már legalább a harmadik generáció – 20 évenként számolva egy nemzedéket a 60-as évektől – nő úgy föl, hogy a pornográfia szinte az első, ha nem az egyetlen információforrása a szexuális nevelés terén. Ez szocializációjának az egyik legfőbb alapja.
Elismerjük vagy sem, a pornográfia nagyon mélyen gyökerezik a mai társadalmi valóságban. A mi filmünk történetében a színészpáros része ennek a világnak, amelynek az idealizált oldala úgy jelenik meg, mint a “szabad életstílus” megélése, amit a fogyasztói társadalom is sulykol és a politikai main stream is propagál.
A pár mély, személyes krízisekor életük radikális átalakítása mellett dönt. Ez az átalakulás a tantrikus elvek megjelenésével kezdődik egy misztikus nő beavatásán keresztül, aki nem más, mint egy női guru.
Azt saját tapasztalatomból ismerem, hogy amikor a beavatás pillanata elérkezett az életembe és rögtön gyakorlatba is ültettem a tanultakat, az életem 180 fokos fordulatot vett. Anélkül, hogy elveszítettem volna a korábbi tapasztalataimat, fölfedezhettem egy számomra új valóságot, ami tulajdonképpen mindig is jelen volt, de én az akkori vakságom miatt nem észlelhettem azt. A Tantra egyik célja ez a mély, spirituális átalakítása az életnek.
Valójában azt gondolod, hogy a főszereplő beavatása és a szexuális kontinencia fölfedezése olyan nagy hatással lehet a felnőtt filmiparra, ahogyan azt a film bemutatja?
Nagyon érdekes, hogy az emberek nagy többsége átéli nap mint nap az átalakulás folyamatát tudatosan, vagy öntudatlanul. Mindezek ellenére az emberek nagy többsége ellenáll a tudatos átalakulás megélésének. Az átalakulás föltartóztathatatlan. Minden egyes nappal közelebb kerülünk az úgynevezett halálhoz. Ellenállni ennek a valóságnak annyit tesz, mint túlélni és tele félelemmel várni azt az ún.”utolsó napot”.
A Tantra ugyanakkor nem kultiválja ezt a fajta “valóságot”, ami inkább a saját félelmeken alapuló elme szüleménye, mintsem a valós tapasztalaton alapszik.
Az, aki a szexuális kontinenciát elfogadja és azt az élete mindennapi részévé teszi, nagy valószínűséggel átértékeli a párkapcsolatról, valamint az életről vallott felfogását. Ha elfogadjuk, hogy az Univerzum a holografikus elvnek megfelelően működik, akkor feltételezhetjük, hogy Gino átalakulása a filmben “kollégái” és a pornó fogyasztók körében is egy erős hatást, visszhangot válthat ki, fölajánlva a pornográfia természetes alternatíváját, ami a Szakrális Szerelem.
Az indiai filmrendező, Amitabh Chakraborty mondta egy vallomásában, hogy mindazokat, akik beszélni mernek a Szakrális Szerelem témájáról, mint az emberiség tudatszint ugrásának lehetséges lépéséről, vagy elhallgattatják, vagy eltűntetik a közéletből. Nem fél, hogy ugyanez a sors várja majd?
Az idők változnak. Egyrészről a változás szükségessége napról napra nő egy olyan társadalom részéről, amely zavart állapotában a legsűrűbb anyagba süllyedt és kétségbeesve keresi a kiutat a saját elméje teremtette labirintusból. A szexuális energia elfojtásából pszichikai betegségek keletkeznek. Ezt az összefüggést már a pszichoanalitikusok is leírták a múlt században, viszont mára már kiterjedtebb jelenségként, majdnem az egész társadalomra jellemzően nyilvánul meg.
A Tantra üzenete megoldás lehet a modern ember számára. Ugyanakkor az idők nem változtak annyira, hogy ne élne még a kiszorítás kockázata. A Szakrális Szerelem szükségességét hirdető indiai Rajesht (Oshot) minden nyugati országban “persona non grata”-nak nyilvánították, majd végül ennek a “civilizált világnak” a döntéshozói likvidálták őt. Wilhelm Reich majdnem négy évtizeddel Osho előtt már nyíltan hirdette a szexuális forradalom szükségességét, amit végül félremagyaráztak és kiforgattak. Őt is megmérgezték.
A szomorú valóság az, hogy még manapság is létezik kortárs tantrikus mester, aki Európában (!) börtönt kellett szenvedjen a Szakrális Éroszról vallott nézetei miatt.
Az ő munkájuk és példájuk ihletett bennünket. Minket, a film készítőit a hit, és nem a félelem motivál. Hiszünk abban, amit teszünk. Meggyőződésünk, hogy az egész emberiség javára cselekszünk.

Te nem vagy filmes szakember, mégis mi vitt arra, hogy szerepet vállalj a filmalkotási munkában, amely egy olyan különös témát dolgoz föl, mint a pornó világa és a tantrikus beavatás?
Amint elolvastam a forgatókönyvet, rögtön bevonzott, úgy éreztem, ez szinte az én történetem.
A pornó világában dolgozni szerintem annyit tesz, hogy az illető az arcával fölvállalja, hogy prostituálja magát. Úgy gondolom, ettől az életérzéstől nem sokban különbözik az, amikor bármelyikünk az álmait föladva elfelejti, milyen céllal, miért is született erre a bolygóra, és mint egy modernkori rabszolga egy irodában robotolva éli le élete legszebb részét, az úgynevezett “cég, bank” stb. érdekeinek megvalósításán dolgozva.
Azért döntöttem úgy, hogy részt veszek ebben a filmprojektben, mert lenyűgözött az a mágikus idea, hogy egy filmen keresztül is lehet közvetíteni az évezredes tantrikus beavató bölcsességet, ami nagyon is aktuális ebben a korban, amelyben élünk. A főszereplő átalakulási folyamatát nagyon hitelesnek és valósnak éreztem.
Szociológusok úgy írják le a mai társadalmi valóságot, mint “pornó kultúrát”. Egy pornografikus világban élünk. Már legalább a harmadik generáció – 20 évenként számolva egy nemzedéket a 60-as évektől – nő úgy föl, hogy a pornográfia szinte az első, ha nem az egyetlen információforrása a szexuális nevelés terén. Ez szocializációjának az egyik legfőbb alapja.
Elismerjük vagy sem, a pornográfia nagyon mélyen gyökerezik a mai társadalmi valóságban. A mi filmünk történetében a színészpáros része ennek a világnak, amelynek az idealizált oldala úgy jelenik meg, mint a “szabad életstílus” megélése, amit a fogyasztói társadalom is sulykol és a politikai main stream is propagál.
A pár mély, személyes krízisekor életük radikális átalakítása mellett dönt. Ez az átalakulás a tantrikus elvek megjelenésével kezdődik egy misztikus nő beavatásán keresztül, aki nem más, mint egy női guru.
Azt saját tapasztalatomból ismerem, hogy amikor a beavatás pillanata elérkezett az életembe és rögtön gyakorlatba is ültettem a tanultakat, az életem 180 fokos fordulatot vett. Anélkül, hogy elveszítettem volna a korábbi tapasztalataimat, fölfedezhettem egy számomra új valóságot, ami tulajdonképpen mindig is jelen volt, de én az akkori vakságom miatt nem észlelhettem azt. A Tantra egyik célja ez a mély, spirituális átalakítása az életnek.
Valójában azt gondolod, hogy a főszereplő beavatása és a szexuális kontinencia fölfedezése olyan nagy hatással lehet a felnőtt filmiparra, ahogyan azt a film bemutatja?
Nagyon érdekes, hogy az emberek nagy többsége átéli nap mint nap az átalakulás folyamatát tudatosan, vagy öntudatlanul. Mindezek ellenére az emberek nagy többsége ellenáll a tudatos átalakulás megélésének. Az átalakulás föltartóztathatatlan. Minden egyes nappal közelebb kerülünk az úgynevezett halálhoz. Ellenállni ennek a valóságnak annyit tesz, mint túlélni és tele félelemmel várni azt az ún.”utolsó napot”.
A Tantra ugyanakkor nem kultiválja ezt a fajta “valóságot”, ami inkább a saját félelmeken alapuló elme szüleménye, mintsem a valós tapasztalaton alapszik.
Az, aki a szexuális kontinenciát elfogadja és azt az élete mindennapi részévé teszi, nagy valószínűséggel átértékeli a párkapcsolatról, valamint az életről vallott felfogását. Ha elfogadjuk, hogy az Univerzum a holografikus elvnek megfelelően működik, akkor feltételezhetjük, hogy Gino átalakulása a filmben “kollégái” és a pornó fogyasztók körében is egy erős hatást, visszhangot válthat ki, fölajánlva a pornográfia természetes alternatíváját, ami a Szakrális Szerelem.
Az indiai filmrendező, Amitabh Chakraborty mondta egy vallomásában, hogy mindazokat, akik beszélni mernek a Szakrális Szerelem témájáról, mint az emberiség tudatszint ugrásának lehetséges lépéséről, vagy elhallgattatják, vagy eltűntetik a közéletből. Nem fél, hogy ugyanez a sors várja majd?
Az idők változnak. Egyrészről a változás szükségessége napról napra nő egy olyan társadalom részéről, amely zavart állapotában a legsűrűbb anyagba süllyedt és kétségbeesve keresi a kiutat a saját elméje teremtette labirintusból. A szexuális energia elfojtásából pszichikai betegségek keletkeznek. Ezt az összefüggést már a pszichoanalitikusok is leírták a múlt században, viszont mára már kiterjedtebb jelenségként, majdnem az egész társadalomra jellemzően nyilvánul meg.
A Tantra üzenete megoldás lehet a modern ember számára. Ugyanakkor az idők nem változtak annyira, hogy ne élne még a kiszorítás kockázata. A Szakrális Szerelem szükségességét hirdető indiai Rajesht (Oshot) minden nyugati országban “persona non grata”-nak nyilvánították, majd végül ennek a “civilizált világnak” a döntéshozói likvidálták őt. Wilhelm Reich majdnem négy évtizeddel Osho előtt már nyíltan hirdette a szexuális forradalom szükségességét, amit végül félremagyaráztak és kiforgattak. Őt is megmérgezték.
A szomorú valóság az, hogy még manapság is létezik kortárs tantrikus mester, aki Európában (!) börtönt kellett szenvedjen a Szakrális Éroszról vallott nézetei miatt.
Az ő munkájuk és példájuk ihletett bennünket. Minket, a film készítőit a hit, és nem a félelem motivál. Hiszünk abban, amit teszünk. Meggyőződésünk, hogy az egész emberiség javára cselekszünk.