Miért készítesz filmeket?
Létezik egy híres mondás: „Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban.” Mindig is szerettem volna olyan filmet nézni, amelyben a szereplők meztelensége természetes, a szeretkezések pedig egy olyan kapcsolat szépségét jelenítik meg, amelyet Isten jelenléte éltet – vagyis amelyben mindketten felismerik és ünneplik az Istenit.
Olyan filmet, amelyben a szereplők szeretkeznek, láttam, csak Isten nem volt jelen – egyébként ez vezetett a pornográfia megjelenéséhez. Láttam olyan filmeket is, amelyben a szereplők kommunikálnak lélekben Istennel, de ezekből mindig hiányzik az intenzív erotikus intimitás szépsége.
Végül arra a következtetésre jutottam, hogy én magam készítek olyan filmeket, ahol mindkettő jelen van.
A meztelenség gyakran megjelenik filmjeidben. Nem tartasz attól, hogy obszcenitással fognak vádolni?
Az emberi test sohasem obszcén, csak a szemléletmód – amikor a testet tárgyként használjuk, amikor élvezet-szolgáltatóvá alacsonyítjuk.
A tantrikus hagyományban a meztelenség szent, az emberi test pedig a Kozmosz kicsinyített mása. Ebben a látásmódban a nő meztelen teste nem a birtoklás vágyát ébreszti fel, hanem kontemplációra hív, hogy megérezhessük azt az anyagon túli lényeget, amely élettel hatja át a testet.
Filmjeinkben azt mutatom meg, amiben hiszek: a test magasztos és eszményi, mert a léleknek ad otthont. Amikor pedig áthatja a szeretet és a szerelem, a test dicsőségessé válik.
A meztelenségre más-más módon tekintettek a különböző korszakokban és civilizációkban, de a mai kultúra meglehetősen furcsa és ellentmondásos módon viszonyul hozzá. A média, a reklámipar és a szórakoztatóipar főként manipulációra és az emberek tudatalattijának kondicionálására használja. Eladási eszközzé, sőt, önmagában is forgalmazható termékké vált.
Ezzel párhuzamosan széles körben elterjedt az a képmutató magatartás, amely elítél minden olyan ábrázolást, amelyben megjelenik a meztelenség, az erotika, még akkor is, amikor ezek tagadhatatlan művészi értékkel rendelkeznek.
Hogyan válaszol “ A Nagy Istennő arcai” erre a helyzetre?
„A Nagy Istennő arcai”-val nem állt szándékomban sem a jelen társadalom problémáit kritizálni, sem a nézők lelkét felkavarni azzal, hogy előtérbe helyezem a felnőtt film ipar (ahonnan a film főszereplői útjukra indulnak) legsötétebb nyomorát és szenvedését.
Egy jogos reménynek ad hangot a történet: mindannyiunknak lehetősége van megtenni a minőségi ugrást a testről, az éroszról, a nő és a férfi kapcsolatáról alkotott hamis felfogástól, arra a szintre, ahol képesek vagyunk érzékelni mindazt, ami Isteni mindezekben, ahol átélhetjük a szakralitás állapotát.
Gino, a pornószínész válsága nem csak az ő válsága, mint ahogy Luz, a sztárszínésznő elidegenedése sem csak saját személyéről szól – mindannyian magunkra ismerhetünk az ők drámájukban, ilyen vagy olyan formában, még akkor is, ha nem dolgozunk a felnőtt film iparban.
Ebben a központját veszített, anyagiasságba fulladt világban, amelyet a fogyasztás rögeszméje jellemez, illetve az a hipnotikus tévhit, hogy Isten nem létezik, mindannyiunknak szüksége van arra, hogy egy bátor szellemi kalandra induljunk.
Hogyan definiálja a te szótárad a „szex” és az „érosz” fogalmát?
Úgy gondolom, hogy a szexuális energia csak az egyik foka annak a hatalmas lépcsőnek, amely a Földtől az Égig vezet, míg az érosz egy szent erő, amely szárnyakat ad és így a lépcső szükségtelenné válik. Csak rajtunk áll, hogy mit választunk: leragadhatunk az első lépcsőfokon és addig ugrálunk rajta, míg beszakad, mi pedig a mélybe zuhanunk, vagy Érosz szárnyain a magasba emelkedünk, és élvezzük a repülés szabad extázisát.
Az érosz a rejtélyes összetartó erő az atomok táncában és a galaxisok lüktetésében. Érosz a teljes összeolvadása a nőnek és a férfinak, akik testükkel, lelkükkel, értelmükkel és szellemükkel egyaránt szeretik egymást, akik azért keresik az összeolvadást, hogy megérezhessék az Egy-ség és a végtelenség állapotát.
A szex a testek közösülése, melynek célja, a nemzésen túl, a fizikai érzékek által nyújtott primitív élvezet. Ösztön, birtoklásvágy, az önző kielégülés iránti függőség. A szex az anyagiságba való lesüllyedés, amely a tudat beszűküléséhez és szenvedéshez vezet.
A szakrális érosz ezzel szemben felemelkedés, kiterjedés, igazi szerelem, kötetlenség, boldogság. Megszabadulva a birtoklás, a fogyasztás, a kapni akarás kényszerétől, az ember, az Isteni Érosz által képes lesz megtapasztalni az adni vágyás, a reveláció, a derűs szemlélődés és a tiszta szeretet boldogságát.
Mit jelent ez a különbség gyakorlati szempontból, a mindennapi életünkben?
Amikor a tantrikus princípiumok perspektívájából tekintünk a valóságra, egy megdöbbentő ténnyel találjuk szembe magunkat: a pornográfia nem csak az, ami a felnőtt filmek forgatási helyszínein történik.
Minden olyan szerelmi aktus, amelyből hiányzik az Isten iránti szeretet, valójában prostitúció, lealacsonyodás, az élet esszenciájának elárulása, még akkor is, amikor egyébként a férfi és egy nő szerelmesek egymásba.
A tantrikus princípiumok szerint élő szerelmespár esetében, ez a „függőleges” szemléletmód létük egyensúlyát biztosító tengellyé válik. Jelképesen szólva, a férfi és a nő nem vesznek bele egymás tekintetébe, hanem szívükben egyesülve együtt tekintenek Isten felé.
Hogyan dolgozol a színésziddel, a csapatoddal, hogy sikerüljön a művészet nyelvén megfogalmazni a léleknek ezeket a mély megéléseit és felemelő pillanatait?
A művészek, akikkel dolgozom, komolyan foglalkoznak a meditációval, kontemplációval, a magasrendű ihlet forrásaira való rákapcsolódás módszereivel. Ők tudják, hogy minél mélyebb kapcsolatban vannak Önvalójukkal, annál ihletettebbek, kreatívabbak lesznek. Számukra a művészet egyben tudatosan felvállalt életművészet is, ami folyamatos átalakulást és spirituális növekedést feltételez.
Hiszek abban, hogy az igazi művészet a lét szakrális víziójából táplálkozik, és hogy az ember megérdemli, hogy ez mindennapjainak részévé váljon, vagyis nemcsak egy néhanapján megtörténő esemény legyen. Így megadhatjuk magunknak az esélyt, hogy a szépség tiszta levegőjét lélegezve visszataláljunk saját isteni szépségünkhöz.
Miért készítesz filmeket?
Létezik egy híres mondás: „Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban.” Mindig is szerettem volna olyan filmet nézni, amelyben a szereplők meztelensége természetes, a szeretkezések pedig egy olyan kapcsolat szépségét jelenítik meg, amelyet Isten jelenléte éltet – vagyis amelyben mindketten felismerik és ünneplik az Istenit.
Olyan filmet, amelyben a szereplők szeretkeznek, láttam, csak Isten nem volt jelen – egyébként ez vezetett a pornográfia megjelenéséhez. Láttam olyan filmeket is, amelyben a szereplők kommunikálnak lélekben Istennel, de ezekből mindig hiányzik az intenzív erotikus intimitás szépsége.
Végül arra a következtetésre jutottam, hogy én magam készítek olyan filmeket, ahol mindkettő jelen van.
A meztelenség gyakran megjelenik filmjeidben. Nem tartasz attól, hogy obszcenitással fognak vádolni?
Az emberi test sohasem obszcén, csak a szemléletmód – amikor a testet tárgyként használjuk, amikor élvezet-szolgáltatóvá alacsonyítjuk.
A tantrikus hagyományban a meztelenség szent, az emberi test pedig a Kozmosz kicsinyített mása. Ebben a látásmódban a nő meztelen teste nem a birtoklás vágyát ébreszti fel, hanem kontemplációra hív, hogy megérezhessük azt az anyagon túli lényeget, amely élettel hatja át a testet.
Filmjeinkben azt mutatom meg, amiben hiszek: a test magasztos és eszményi, mert a léleknek ad otthont. Amikor pedig áthatja a szeretet és a szerelem, a test dicsőségessé válik.
A meztelenségre más-más módon tekintettek a különböző korszakokban és civilizációkban, de a mai kultúra meglehetősen furcsa és ellentmondásos módon viszonyul hozzá. A média, a reklámipar és a szórakoztatóipar főként manipulációra és az emberek tudatalattijának kondicionálására használja. Eladási eszközzé, sőt, önmagában is forgalmazható termékké vált.
Ezzel párhuzamosan széles körben elterjedt az a képmutató magatartás, amely elítél minden olyan ábrázolást, amelyben megjelenik a meztelenség, az erotika, még akkor is, amikor ezek tagadhatatlan művészi értékkel rendelkeznek.
Hogyan válaszol “ A Nagy Istennő arcai” erre a helyzetre?
„A Nagy Istennő arcai”-val nem állt szándékomban sem a jelen társadalom problémáit kritizálni, sem a nézők lelkét felkavarni azzal, hogy előtérbe helyezem a felnőtt film ipar (ahonnan a film főszereplői útjukra indulnak) legsötétebb nyomorát és szenvedését.
Egy jogos reménynek ad hangot a történet: mindannyiunknak lehetősége van megtenni a minőségi ugrást a testről, az éroszról, a nő és a férfi kapcsolatáról alkotott hamis felfogástól, arra a szintre, ahol képesek vagyunk érzékelni mindazt, ami Isteni mindezekben, ahol átélhetjük a szakralitás állapotát.
Gino, a pornószínész válsága nem csak az ő válsága, mint ahogy Luz, a sztárszínésznő elidegenedése sem csak saját személyéről szól – mindannyian magunkra ismerhetünk az ők drámájukban, ilyen vagy olyan formában, még akkor is, ha nem dolgozunk a felnőtt film iparban.
Ebben a központját veszített, anyagiasságba fulladt világban, amelyet a fogyasztás rögeszméje jellemez, illetve az a hipnotikus tévhit, hogy Isten nem létezik, mindannyiunknak szüksége van arra, hogy egy bátor szellemi kalandra induljunk.
Hogyan definiálja a te szótárad a „szex” és az „érosz” fogalmát?
Úgy gondolom, hogy a szexuális energia csak az egyik foka annak a hatalmas lépcsőnek, amely a Földtől az Égig vezet, míg az érosz egy szent erő, amely szárnyakat ad és így a lépcső szükségtelenné válik. Csak rajtunk áll, hogy mit választunk: leragadhatunk az első lépcsőfokon és addig ugrálunk rajta, míg beszakad, mi pedig a mélybe zuhanunk, vagy Érosz szárnyain a magasba emelkedünk, és élvezzük a repülés szabad extázisát.
Az érosz a rejtélyes összetartó erő az atomok táncában és a galaxisok lüktetésében. Érosz a teljes összeolvadása a nőnek és a férfinak, akik testükkel, lelkükkel, értelmükkel és szellemükkel egyaránt szeretik egymást, akik azért keresik az összeolvadást, hogy megérezhessék az Egy-ség és a végtelenség állapotát.
A szex a testek közösülése, melynek célja, a nemzésen túl, a fizikai érzékek által nyújtott primitív élvezet. Ösztön, birtoklásvágy, az önző kielégülés iránti függőség. A szex az anyagiságba való lesüllyedés, amely a tudat beszűküléséhez és szenvedéshez vezet.
A szakrális érosz ezzel szemben felemelkedés, kiterjedés, igazi szerelem, kötetlenség, boldogság. Megszabadulva a birtoklás, a fogyasztás, a kapni akarás kényszerétől, az ember, az Isteni Érosz által képes lesz megtapasztalni az adni vágyás, a reveláció, a derűs szemlélődés és a tiszta szeretet boldogságát.
Mit jelent ez a különbség gyakorlati szempontból, a mindennapi életünkben?
Amikor a tantrikus princípiumok perspektívájából tekintünk a valóságra, egy megdöbbentő ténnyel találjuk szembe magunkat: a pornográfia nem csak az, ami a felnőtt filmek forgatási helyszínein történik.
Minden olyan szerelmi aktus, amelyből hiányzik az Isten iránti szeretet, valójában prostitúció, lealacsonyodás, az élet esszenciájának elárulása, még akkor is, amikor egyébként a férfi és egy nő szerelmesek egymásba.
A tantrikus princípiumok szerint élő szerelmespár esetében, ez a „függőleges” szemléletmód létük egyensúlyát biztosító tengellyé válik. Jelképesen szólva, a férfi és a nő nem vesznek bele egymás tekintetébe, hanem szívükben egyesülve együtt tekintenek Isten felé.
Hogyan dolgozol a színésziddel, a csapatoddal, hogy sikerüljön a művészet nyelvén megfogalmazni a léleknek ezeket a mély megéléseit és felemelő pillanatait?
A művészek, akikkel dolgozom, komolyan foglalkoznak a meditációval, kontemplációval, a magasrendű ihlet forrásaira való rákapcsolódás módszereivel. Ők tudják, hogy minél mélyebb kapcsolatban vannak Önvalójukkal, annál ihletettebbek, kreatívabbak lesznek. Számukra a művészet egyben tudatosan felvállalt életművészet is, ami folyamatos átalakulást és spirituális növekedést feltételez.
Hiszek abban, hogy az igazi művészet a lét szakrális víziójából táplálkozik, és hogy az ember megérdemli, hogy ez mindennapjainak részévé váljon, vagyis nemcsak egy néhanapján megtörténő esemény legyen. Így megadhatjuk magunknak az esélyt, hogy a szépség tiszta levegőjét lélegezve visszataláljunk saját isteni szépségünkhöz.